Svájci sapka rövid története

Mindenki ismeri, de senki sem tudja igazán honnan is indult vilgáhódító útjára a svájci sapka. Ebben a cikkben a svájci sapka történetéről olvashattok.

A svájcisapka lapos tányérsapka, kialakítása kerek, szorosan a fejre illeszkedik, így formájából adódóan többféle képpen is lehet viselni. A fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző, simléder és karima nélküli fejfedő férfiaknak és nőknek egyaránt.

Eredete a barett sapkára, vagy másnéven a baszk sapkára vezethető vissza, amely gyapjúból bársonyból, szövetből vagy épp filc anyagból készült.

Jó, de honnan származik?

Érdekessége, hogy csak magyarul nevezik svájcisapkának, bár a svájci eredetre utalás valószínűleg téves, mivel először a baszkok viseltek ehhez hasonló sapkát, onnan terjedt át Franciaországba.

A francia béret szóból ered a magyar nyelvben is használt, de német eredetű barett ill. az angolos beret elnevezés.

Hogyan kell hordani?

Viselésének különös formája is francia katonai viseletre vezethető vissza: leginkább a fej egyik oldalára billentve szokták hordani, a nők pedig manapság ezt megújítva, vagy féloldalasan a fülre húzva, vagy méginább a homlokot és a hajvonalat szabadon hagyva, hátra húzva a tarkón szokták hordani. Viselése tehát egyedi stílus kérdése, de a svájcisapka minden arcformához kifejezetten jól illeszkedik.

Kik hordták a svájci sapkát?

Kialakulása tehát a barett sapkához vezethető vissza, ami a 15. században vált előszőr divatossá, előkelő férfiak és nők viselték. Később a megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi réteg tagjai viselték. Megkülönböztetésül tollakkal díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére eresztették. Egyszerűsített formában a parasztok és a kézművesek is viselték.

Jellemzően reneszánsz fejfedő, nagyméretű, duzzadt karimájú változata különösen a zsoldosok ruházatára volt jellemző a 16. század első felében. 1570-80 után kiment a divatból, illetve átalakított változata, a spanyol divatban élt tovább. A régi, hivatást jelző barettek nyomán lett később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viselete. Művészsapkaként a 19. század első felében sokan hordták, majd a 20. század 1930-as éveiben ismét divatba jött. Időröl időre még ma is felkapja a divat a svájci sapkát. Az új minták és alapanyagok mindig divatossá tudják tenni ezt a fazont. Jó példa erre a Mintás svájci sapka.

Hogyan és miből készül?

A svájci sapka egy darabban, erre a célra szerkesztett kötőgépen készül. Anyaga gyapjú. A kötőgépen a tűk jól ütemezett működtetésével alakítják ki a térbeli alakzatot, amelynek első és utolsó sorát végül egymáshoz varrva zárják le a sapkát. Összevarrás után szokás szerint a teteje közepére egy kis „farkincát” varrnak vagy ezt már belekötik a sapkába. A svájci sapka "villámhárítójára" szokás volt ráhúzni egy lyukas kétfillérest. A kötőgép után a színezés és a kikészítés következik, aminek legfontosabb művelete a nemezelés: meleg vízben végzett erőteljes mozgatás során a gyapjúból készült kelme erősen összetömörödik, és a mérete jelentősen csökken. Szárítás után a sapkát bolyhozzák és megfelelő méretű sablonra húzva formázzák.